A ZENE ÉS ÉN, AVAGY HOGYAN LETT A STRINGSGIRL

A gitározást Bryan Adams hatására kezdtem el. Eleinte leginkább az ő dalait tanulgattam. Majd jött Slash, Joe Satriani, John Norum és Richie Sambora, kezdetét vette a szólógitár őrület és elkezdtem a gitár nyelvén beszélni. Elválaszthatatlanná váltunk a gitárommal. Az egyetemista éveimben szinte reggeltől estig csak gitároztam, gyakoroltam és dalokat írtam. Nagyon sok olyan érzés van, amit szinte csak dallamokkal lehet megfelelően kifejezni. Ebből az indíttatásból kezdtem el instrumentális dalokat írni. Ebben nagyon sokat köszönhetek tanáromnak, Kozma Norbinak, aki egyik legnagyobb példaképem is.

A Stringsgirl egy nagyjából két éves projectem. Nagyon sok dalkezdemény és szöveg halmozódott fel bennem az évek során, amit a zenekaraimmal nem tudtam megvalósítani, így kezdtem bele a saját projectbe. Az álmom és tervem az, hogy a jelenlegi dalaimat profi minőségben tudjam rögzíteni és egy album formájában megjelentetni.

Érzéseimet a Zenével kapcsolatban leginkább a Lifelong Dream szókapcsolattal tudnám legjobban kifejezni, ami az az élethosszig tartó álom, amit a Zene világában élek nap mint nap. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ebben a világban tölthetem mindennapjaimat. Ez egy olyan szavakkal leírhatatlan érzés, amit csak a gitár nyelvén tudok elmesélni. A Lifelong Dream című dalom  hangjai is ezt az érzést hivatottak bemutatni. A dal születése egy nagyon fontos mérföldkő az életemben, hiszen ez az első olyan dalom, ahol a dalszerzés és a felvétel teljesen saját munka volt és aminek a hangi és képi világát is sikerült profi színvonalon kivitelezni.

Jelenlegi legfontosabb terveim azok, hogy saját lemez formájában megjelentessem a dalaimat, valamint hogy újra rendszeresen a színpadon zenéljek.

HANGSZEREIM:

A legelső gitárom egy Aria stratocaster volt. Amikor anno bementem a hangszerboltba, csak annyi volt a kérésem, hogy „olyan gitár legyen, mint Bryan Adamsé!”. Igaz, akkor még a Fender Strato csak egy álomnak tűnt, de lett egy olyan gitárom, ami legalább külsőre hasonlít Bryan hangszerére. Annak ellenére, hogy csak egy “alacsony kategóriás” jószág, egészen tűrhetően megszólal, évekig használtam koncerteken. Hangzásán sokat segített, hogy a híd és nyaki hangszedők ki lettek cserélve egy-egy singlebucker-re.
Amikor az Aria-t vásároltam volt a boltban egy Fender Strato (USA Highway one) is, amibe első látásra/hallásra beleszerettem és tudtam, hogy egyszer hazaviszem. Több mint 4 évet vártunk egymásra. Rendszeresen jártam be abba a hangszerboltba és amikor ott voltam, mindig az volt az első, hogy megnézzem, benn van-e még a gityó. 2012 decemberig szerencsére nem vitte el senki így végre hazahozhattam a Drágaságot. Azóta is hihetetlen érzés ezt így elmesélni. Imádom a hangját, azt az igazi strato hangot!
A Strato mellett keresgéltem rockosabb hangzású gitárt is. Egy kedves barátom jóvoltából fél éven keresztül használhattam egy Gibson Les Pault. Nagyon dögös gitár, viszont nekem eléggé kényelmetlen volt. Viszont legújabb szerzeményem a Schecter Hellraiser Solo 6, ami a Lifelong Dream című legújabb dalomban már látható és hallható, teljes mértékben az én kezemre lett öntve.
A Gibson Les Paul-hoz képest sokkal kényelmesebb a nyaka és a teste is, a pickupok felezhetőek, így sokkal több hangzást ki lehet belőle hozni, nem mellesleg kétoktávos gitár. Nagyon harapós és gyönyörű jószág. A Stratoval pedig nagyon jól kiegészítik egymást hangzásilag.
Az akusztikus projectjeimben két hangszert használok. Egyikük egy Fishman elektronikával ellátott Fender Telecoustic gitár. Emellett van még egy Aria elektro-akusztikus gitárom is, amit még 2008 októberében a Kowalsky Meg A Vega zenekar 5 éves születésnapi koncertjén kaptam, ugyanis én lettem az a szerencsés kiválasztott, aki megnyerte ezt a hangszert.

 

 

“My guitar is simply an extension of my body. Every single note is a matter of life and death.” – John Norum

stringsgirlFŐOLDAL